Szabadságom kelyhe

Jöjj felém ifjú,vad vágyaknak tengere,

Vesd könnyednek cseppjét szótlan tollhegyemre!

Lázadj fel,hallasd csorgó patakként szódat;

Hullámod dala zengjen, s öntsön el árja!

Ziháló kebled terhét szakítsd ki tüstént

Erednek oltalmazó rejtekéből!

Bolond ki hiszi vágyainak dallamát,

Íly kacagva: tagadva a valót.

Feszítsd szárnyad szélnek orcájába, s feledd

Magánynak víg mosolyú csitító leplét!

Vágyj lágy gomolyú felhők terén szállani,

S vágyd szűz horizontnak háborítlan méhét!

Cikázz büszke bércek ormának peremén,

Mint félelmes égi úr: árnyát rettegik.

Szeléné hamvadt ezüst fényét öleléd;

S érintsd udvar kapuja szegélyét.

2010.05.17

TomFate