Szabadságom kelyhe
Jöjj felém ifjú,vad vágyaknak tengere,
Vesd könnyednek cseppjét szótlan tollhegyemre!
Lázadj fel,hallasd csorgó patakként szódat;
Hullámod dala zengjen, s öntsön el árja!
Ziháló kebled terhét szakítsd ki tüstént
Erednek oltalmazó rejtekéből!
Bolond ki hiszi vágyainak dallamát,
Íly kacagva: tagadva a valót.
Feszítsd szárnyad szélnek orcájába, s feledd
Magánynak víg mosolyú csitító leplét!
Vágyj lágy gomolyú felhők terén szállani,
S vágyd szűz horizontnak háborítlan méhét!
Cikázz büszke bércek ormának peremén,
Mint félelmes égi úr: árnyát rettegik.
Szeléné hamvadt ezüst fényét öleléd;
S érintsd udvar kapuja szegélyét.
2010.05.17
TomFate